A Billy Talent név egy torontói punk-rock kvartettet takar, amely fiatalos megjelenésével, és fiataloknak szóló zenéjével jókora rajongótábort szerzett már magának a tengerentúlon, sőt néhány zenei díjat is besöpört hazájában.
A Billy Talent hivatalosan 1999-ben alakult, de a kvartett már évekkel előtte is aktív volt, első sikereit még a tagok főiskolás évei alatt Pezz néven érte el. Miután kiderült, hogy Ben Kowalweicz énekes és társai egy régebb óta létező amerikai zenekar nevét bitorolják, kénytelenek voltak átkeresztelni az együttest, így esett a választás egy punk témájú kanadai regény főhősére. Második lemezével a Billy Talent jól bejáratott sémát követ: laza és egyszerű tinédzser pop-punkot játszik, s bár néha keményebb húrokat is megpendít, könnyen besorolható a korai Green Day, az Offspring és a Sum 41 fémjelezte vonulatba. A hozzávalók tehát: dallamos ének, tempós számok, kurta gitárszólók, itt-ott metálközeli riffelgetés, egy-két érzelmes lassú. Kár, hogy amilyen könnyen elkezdi önkéntelenül dúdolni az ember a dalokat, olyan gyorsan meg is unja őket, a lemez ugyanis nem bővelkedik igazán emlékezetes megoldásokban.
A zenekar szerencsére nem akar többnek látszani, mint ami, s ez szimpatikussá teszi azok szemében is, akiknek ezt a fajta kölyökpunkot már régen nem lehetne eladni. Az elkötelezett rajongók biztosan „punkhimnusznak” neveznék azt a néhány jól eltalált számot, amelyben a Billy Talent bizonyítja, hogy van létjogosultsága a punk-rock palettán (ilyen a két klipdal, a Devil In A Midnight Mass és a Red Flag, valamint a Worker Bees és a Perfect World), a szerzemények nagy része azonban nem tud kitörni a középszerűségből.
Ha van valami mondanivalód, gondolatod az oldallal kapcsolatban, vagy szeretnél valamit felteteni, akkor írj egy e-mailt a ricsike.2000@freemail.hu -ra, hogy jobb legyen az oldal.
AJÁNLOM AZ OLDALT
